Gyáva korrupt gerinctelen szarok vagytok mint a többiek?

A forrás: Facebook

"Na most hol vagytok ti hisztis feministák?
Vajon miért kussol most ('17.11.05.) a lakáj sajtó? A jobb és a bal oldal!
Férfiak! Művész “kollégák”! Nem kéne végre a sarkatokra állnotok?
Ja hogy ti is gyáva korrupt gerinctelen szarok vagytok mint a többiek?
Ahogy gondoljátok….
(A homokos lobbi mindig a legprofibb és a legaljasabb…)

Ui: “nyugi”… Ugyanez van az USA-ban, Spanyolban stb. Átéltem. Láttam."
Fogel Frigyes
független filmes - producer

Kalmár Péter írása következik.
A célszemély: Kerényi Miklós Gábor

Forrás: kalmarpeter.wordpress.com

“…a főpróbahét előtt két nappal gyakorlatilag fölálltam próba közben, és faképnél hagytam bemutatót, barátot, társulatot, szerelememet, és nem utolsósorban a karrieremet. Tettem mindezt azért, mert az a módszer, az a tónus, az a mérhetetlen aljassággal véghezvitt szándékos hátráltatás, az a másokat egymás ellen hergelő hangulat, és mindenek fölött az a mocskosan alpári üvöltés, amit jóatyád művelt a kórussal, a kis szereplőkkel, a színpadi műszakkal (a főszereplővel bezzeg nem mert ordítani!)…”

“…Ezt követően pár évvel, apád, a szülés után visszatérő, közimádatnak örvendő páromat bosszúból úgy baszta ki a színházból, hogy a taknyán-nyálán zokogva tudott csak kibotorkálni abból a színházból, ahol majd húsz évig volt megbecsült tag. Mindezt apád kéjesen nézte végig, de még ahhoz sem volt elég tökös, hogy ő rúgja ki, ezt az aktust a hűséges fegyverhordozó famulusára bízta, ő csak a háttérből figyelve konstatálta a hatást.”

“…Apád egy – kétségtelenül sikeres – rendszert működtet immár közel 18 éve, azonban a csillogó, flitteres operett-világhoz, a szárazjégtől és lézerfényektől vibráló musical-színpadhoz rengeteg könny, lelki és szexuális megaláztatás, abúzus, verbális és fizikai bántalmazás tapad.
Apád zsidó (mint ahogyan én is) és köztudottan biszexuális (mint ahogyan én nem).”
“Nem a bi-, vagy homoszexualitását kell tehát szégyellnie, nem is a zsidóságát, hanem azt, ahogy más emberekkel – főleg kiszolgáltatott, lányos fiúkkal, kiskorúakkal és gyengékkel – bánik, ahogy őket használja kénye-kedve szerint.”

Itt tartunk.
Modernek vagyunk, büszkén döngetjük a mellkasunk, európaiak vagyunk, realisták.
De a háttérben meghúzódó mocsokra nem vagyunk kíváncsiak, csak a csillogás érdekel.
Zúg a vastaps a felszínt borító cukormáz és tejszínhab tiszteletére, miközben két milliméterrel alább már minden szarból van.
Néhány éve olvastam valahol, hogy a művészet mögött, a rendezett előadások előkészítésének idején mérhetetlen mennyiségű trágárság, indulat, félelem és megaláztatás van.
Jónéhány éve nem nézek művészfilmeket, nem járok színházba.
Az emberség és a kultúra máshol van....