Hazai nyomorúság

Méghozzá szellemi nyomorúság, amihez itt-ott hozzájárul a pénzügyi analfabetizmus, a tengődés, és a trollok részéről a mámoros öröm, mert ők a szegény rétegekben igazolni látják a saját gőgös véleményüket az Orbánrezsim aljasságairól.

Ennek az előzménye az a teljesen bizarr, észnéküli elvárás, hogy mindenkinek vállalni kell a politikai hovatartozását.
Figyelj! Amit te magadra nézve égőnek és vállalhatatlannak gondolsz, az másokra nem vonatkozik ám!  Zoknis lábra szandált húzni teljesen természetes jelenség. Akkor is, ha te a föld alá süllyednél hasonló esetben. Legyen már az a te dolgod!

Ép ésszel nem fogható fel, hogy mi okból kellene nekem, vagy bárki másnak szimpatizálni egy párttal. Vagy egy izmussal, ideológiával, elmélettel.
Mi van, ha én azokból a véleményekből rakom össze a saját világomat, amit a különböző oldalak képviselői mondanak?  És mi van, ha hozzáteszem a saját világlátásomat is?
Mondjuk, hogy: tetszik a bérunió, nem akarom, hogy szavazzanak a határontúli magyarok, és nem akarok befogadni menekülteket.
És? Van valami gond?
De mi is vagyok én, akkor?
Fideszjobbikosdékás?  Dékásosfideszjobbikos? Vagy talán valami más?

Nem kell tartozni egyik oldalhoz sem!
Emberek vagyunk, legalább próbáljunk meg emberként viselkedni!
Mert állatok módjára már tudunk, és közben dicsérgetjük a nagy eszünket.
Miközben elfelejtjük feltenni a kérdést:
Miben különbözünk mi, emberek az állatoktól?
Van erre a kérdésre egy lumpenválasz, hogy persze, állatok vagyunk és ez így is marad!
Mondja ezt egy lumpen, aki előszeretettel emlegeti a saját magas íkúját a többiek mínuszos intelligenciájához képest és hisz a darwini evolúcióban.
Aki nem tudná, az evolúció azt jelenti, semmi nem marad "így"! Fejlődés van!
Ráadásként a lumpen a tőle magasabb értelmi színvonalon élőket hülyézi és mocskolja.
Logikus, nem?
De!
Bagoly mondja a verébnek.

Ez volt az előszó. 

A mai anyagi nyomorúság rejtve van a kíváncsi szemek elől.
De valóban, mondd már meg, hol vannak azok a koldusszegény emberek?
Igaz, ma is láttam a COOP előtt két ágrulszakadtat iszogatni, de ők naponta ott vannak és láthatóan jól érzik magukat.
Forgalmi dugók a városokban, a kis és nagymamák a szomszédba is kocsival viszik a sulis gyerkőcöket, legtöbb autóban csak a vezető ül, fogy a benzin, nem számít.
Milliárdokat költünk alkoholra, cukros löttyökre, energia(?)italokra, kávéra, (ásvány?)vízre.
De nem telik víztisztítóra, pedig olcsóbb, mint a palackos. 
Milliárdok mennek el ünnepnapi sms-ekre. A postán, és az üzletekben megszámlálhatatlan, messziről rikító bulvár újság van kirakva csaléteknek. 
Ha még tíz indulna, mindegyik hasznot termelne - magának.
Ez olyan mint a kocsma. Ha húsz van egy városban, lehet még minimum tízet nyitni nyereségesen.
Miért van az, hogy a Kiskegyed című bulvár újság még nem csődölt be?
Mert van aki megveszi!
Meg lehet persze magyarázni, hogy az emberek el vannak keseredve és isznak, kávéznak, tévéznek, győzikékről olvasnak a szennylapokban, mert vigasztalódni kell valahogyan.

De akkor azt mondd már meg, miért verik el a háztól azt a kis pénzt is?
Miért nem költik minőségibb kajára és - horribile dictu - könyvekre, művelődésre?
Ki a felelős az én életemért, ha nem én?
Valamilyen hivatalban, országházban ücsörgő illetékes, aki feleljen a saját életéért és még rakja rendbe az enyémet, a tiédet, az övét, és még milliókét?
Miközben én nem vagyok hajlandó semmiért felelősséget vállalni?
Tegyenek a seggem alá mindent a gazdag urak? 

Képzeld, milyen szörnyű élete lehet Nick Vujicic-nek!
Nincsenek végtagjai, nem képes ujjal mutogatni senkire.
De jó hírem van, ő megoldotta!
Nem a mutogatást, hanem így ahogy van csonkán, rendbe rakta az életét!
Tőle boldogabb ember kevés él a Földön.
És ő vigasztalja azokat akiknek ép kezük és lábuk van.
Az ő nyakába borulnak sírva azok, akik teljes testi épségben élnek.

Mi történt veled ember?